A felnőttképzési tevékenység 2001. óta létező jogi szabályozásának kezdetétől nincs a jogszabályokban egyértelmű fogalomértelmezés arra, mi a felnőttképzési tevékenység. Mintha félnénk nevén nevezni a gyereket.

Mi a probléma?

Alapvető feltétel az Fktv. jogalkalmazása szempontjából, hogy a „mi tekinthető képzésnek” kérdést pontosan megválaszoljuk. A hatályban levő szabályozási elv alapján a felnőttképzési tevékenység olyan tevékenység, amelyre vonatkozóan három feltétel teljesül:

1. célirányos
2. kompetencia kialakítására, -fejlesztésére irányul
3. szervezetten valósul meg

A hármas szempont számos kompetenciafejlesztő, illetve azt kialakító tevékenységre lehet igaz, amelyek természetüknél fogva mégsem tekinthetők oktatásnak vagy képzésnek. Példaként említhetjük a terápiás tevékenységeket, amelyek célirányosak, kompetenciafejlesztésre irányulnak és szervezetten, jellemzően intézményes keretek között valósulnak meg. De példa lehet a konferencia is, amely szintén célirányos, hiszen mindig van témája, valamilyen ténynek, tartalomnak, eljárásnak stb. a megismertetésére törekszik, ezáltal kompetenciakialakító vagy kompetenciafejlesztő, s mint rendezvény, egyértelműen szervezetten valósul meg. Eközben köznyelvi és szakmai tekintetben sem tekinthetők képzésnek ezek és a hasonló, egyébként célirányos, kompetenciakialakító vagy fejlesztő és szervezetten megvalósuló tevékenységek.

A képzés fogalma pedagógiai, andragógiai megközelítésben

A képzés fogalmának jogszabályi megközelítése tulajdonképpen egész közel áll a képzés szakmai felfogásához. A gond abból fakad, hogy nem kellően konkrét és pontos az elhatárolás abban a tekintetben, hogy a célzott kompetenciafejlesztések halmazán belül mi az, ami a képzés. Az elhatárolás gyakorlati értelemben egyetlen, a felnőttképzési törvény fogalommeghatározásából hiányzó sajátosság figyelembevételét jelenti. Ez pedig az, hogy, a képzés olyan célzott, szervezetten megvalósuló kompetenciakialakítás vagy -fejlesztés, amelynek keretében a résztvevő fejlődésének nyomon követéséhez, illetve elért kompetenciaszintjének értékeléséhez formatív és/vagy szummatív mérés-értékelési eljárás kapcsolódik.

Az eljárás mindkét tényezője, a mérés és az értékelési is fontos feltétel. A képzés keretében nem csak a képzésben résztvevő kompetenciafejlődésének mérése valósul meg, nem pusztán diagnosztikus a mérés funkciója (ami történetesen egy terápia része is lehet „mit értünk el?” alapon). Hanem a kapott mérési eredmény alapján a teljesítményértékelést végző értékelő következtetést von le, minősítési kategóriákat alkalmaz a résztvevő teljesítményéhez kapcsolódóan. Ez lehet klasszikus öt fokozatú besorolás, „megfelelt/nem felelt meg” kategóriák alkalmazása, vagy annak rögzítése, hogy valaki egy adott tevékenység gyakorlására alkalmas/jogosult vagy sem stb. A mérés-értékelési funkció tekintetében nem a mérési eljárás pontossága, illetve nem az értékelési kategóriák „sorsbefolyásoló” szerepe a meghatározó, hanem azok létezése.

Következésképp szakmai értelemben azt a kompetenciakialakítást, illetve -fejlesztést kell képzésnek tekintenünk, amelynek keretében a résztvevő teljesítményére irányuló mérés-értékelés valósul meg, függetlenül a mérési eljárás pontosságától, feszességétől vagy a teljesítménykategóriák jellegétől.

Meg kell jegyezni, hogy ez a felfogás rejtetten a jogszabály szellemiségében is jelen van. Ezt fejezi ki a mérés-értékelés (teljesítményértékelés) elvárására irányuló szabályozás a képzési program, illetve a felnőttképzési szerződés tekintetében. Az egyértelműség kedvéért azonban indokolt lenne ezt a sajátosságot a képzés fogalomértelmezésében közvetlenül kifejezni.